Domitilla

Flavia Domitilla. A 69-tól 79-ig uralkodó Vespasianus császár első és egyetlen felesége. A házasságkötésük és a halála még a férje trónra lépte előtt történt. Két fia és egy lánya született.

Ha Domitilla megérte volna a 69. évet, amikor a férje bíbort öltött, az első római császárné lett volna, aki a senatori arisztokrácia körein kívülről származott. Apja, aki a közép-itáliai Ferentium (ma Ferrazano) városkában született, a quaestori hivatalban dolgozott mint scriba, vagyis alacsonyabb rendű titkár. Hogy leányát szabad születésűnek és római polgárnak tekintsék, azt bírósági úton kellett elérnie, ami arra mutat, hogy származása nem volt teljesen egyértelmű - az egyik forrás egyenest felszabadított rabszolgaként említi. Domitilla egy ideig állítólag egy lovag, azaz a vállalkozók rétegéből származó ember szeretője volt. Vespasianus 30 után vette feleségül. A házassággal nem lépett túl saját körein, hiszen ő maga is a lovagok osztályából származott, akik úgy jutottak vagyonhoz, hogy az adószedést bérelték, és közvetítettek a szezonális munkások fogadásában. Nem szívesen döntött a politikai karrier mellett, csupán anyja kifejezett nyomására.

Domitilla valószínűleg 39-ben szülte tőle Titus nevű fiukat, majd jóval később, 50 és 55 között Domitianust. Nem tudni, mikor jött a világra a leányuk, aki az anyja nevét kapta. Mindketten, anya is, lánya is korán elhaltak, mielőtt még bárki is feltételezhette volna, hogy [75] Vespasianus trónra kerül. A leány bizonyára már férjezettként halt meg - férje nevét nem ismerjük - a lánya szülésekor, aki anyja és nagyanyja nevét örökölte, azaz Flavia Domitilla volt a neve.

Felesége halála után Vespasianus visszatért régi szerelméhez, egy Caenis nevű nőhöz. Ez az idősebb Antoniának, Claudius császár anyjának volt igen bizalmas szabadosa. Vespasianus szinte úgy bánt vele, mint feleségével. Nagy befolyással bírt, és óriási vagyonra tett szert a hivatalok és privilégiumok árusításával. Vespasianus előtt halt meg, tehát 79-et megelőzően. A császár ettől kezdve ágyasokat tartott.

Titus jó emlékezetében tartotta meg anyját, aki sohasem kapott augusta címet, nem is sorolták be az istenek közé, bár néha így nevezték a halála után. Anyja iránti érzelmeinek Titus egy pénzérme verésével adott kifejezést, amelynek a felirata Memoriae Domitillae, azaz Domitilla emlékére.

Viszont az ifjabb Domitilla, Titus és Domitianus testvére még az ő uralkodásuk alatt, halála után megkapta az augusta címet, és besorolták az istenek közé is. Domitianus idején jelentek meg Divae Domitillae Augustae - azaz Az isteni Domitilla augustának feliratú pénzek.

A történelemben különösen fontos helyet foglal el a harmadik Domitilla, Vespasianus unokája, Titus és Domitianus unokahúga. Ez utóbbi feleségül adta őt unokatestvéréhez, Flavius Clemenshez, a 95-ös év consuljához. Ebben az évben került sor a keresztények és zsidók újabb üldözésére. Clemenset és Domitillát istentelenséggel vádolták, ez volt ugyanis a vád a keresztények ellen, miután megtagadták az istenábrázolások előtti tiszteletadást. A vádat nyilván jól megalapozták, miután Clemenset magas hivatala ellenére fővesztésre ítélték, és az ítéletet végre is hajtották, Domitillát pedig vagy Pandateriára, vagy Pontiaera száműzték - mindkét sziget a mai Tirrén-tengeren fekszik. A híres egyházi történetíró Euszebiosz (latinosan Eusebius) azt állítja, hogy Domitilla Krisztusról tett tanúbizonyságot, azaz nem tagadta meg hitét. Később szentként tisztelték. Róma falain kívül, a Via Ardeatina nevű út mellett már az I. évszázad végétől temettek el holtakat, bizonyára keresztényeket, az ő nevével jelzett temetőben.

Így hát minden amellett szól, hogy Vespasianus és Domitilla unokája, egyben Titus, Jeruzsálem meghódítójának unokahúga keresztény volt. A következő, ilyen magas udvari rangot viselő asszony, aki a kereszténységgel hasonló kapcsolatban állt, Marcia volt, Commodus császár kedvese. [76]

Arrecina Tertulla

Arrecina Tertulla. A 79—81-ig uralkodó Titus császár első felesége. Házasságkötésükre még Titus trónra lépte előtt került sor, röviddel 60 után; nem sokkal később az asszony meghalt.

A Germaniában és Britanniában folytatott katonai szolgálat után Titus jogi tanulmányokat végzett. Ebben az időben vette feleségül Arrecina Tertullát. Az asszony apja a lovagok rendjébe tartozott, és egy időben a praefectus praetorio volt. Amikor Tertulla meghalt, Titus Marcia Furnillát vette feleségül, akitől elvált, miután az asszony megszülte leányukat.

Ennyi információval szolgál Suetonius a Titus életéről szóló írásában. Valamelyest kiegészíthetjük ezt. Titus valóban tribunusként szolgált a két említett provincia hadseregében. Rómába körülbelül 60 táján tért vissza. Néhány évvel később, 65-ben quaestori hivatalt viselt, a következő évben, 66-ban már megkapta egy legio parancsnokságát Keleten. Ugyancsak Suetoniustól tudjuk, hogy amikor 70 augusztusában végül elfoglalta Jeruzsálemet, ez éppen a leánya születésnapján történt. Nem tudjuk azonban, hány éves lehetett a leányka. 81-ben férjhez adták, tehát körülbelül 15 évvel korábban kellett születnie. Minden jel arra mutat, hogy Titus házasságai a 60 és 65 közötti évekre tehetők.

Tertulla apja, Arrecinus Clemens 42-ben volt a praefectus praetorio, azaz Caligula uralkodása idején. Testvére magas tisztségekig jutott [77] Vespasianus és Titus uralkodása alatt, tehát már Tertulla halála után. Kétszer volt consul. Domitianus baráti köréhez tartozott, de éppen az ő uralkodása idején és az ő parancsára kellett meghalnia 93-ban. Hogy mi volt a bűne, nem tudjuk.

Az újabb kutatások során előkerült egy feltételezés, hogy Titus lányának anyja éppen Tertulla lett volna, nem pedig Marcia Furnilla, mint Suetonius állítja. Ha igen, akkor föltételezhető, hogy Tertulla a szülésbe halt bele, mint oly sok fiatal nő akkoriban. [78]

Marcia Furnilla

Marcia Furnilla. A 79-81-ig uralkodó Titus császár második felesége. Az esküvő és a válás még a trónra léptét megelőzően történt, valószínűleg 65 előtt. Egy lánya született.

Suetonius a nemzetséget a splendidus (nagyszerű) jelzővel illeti. Valóban az is volt Titus előző feleségének családjához képest, akinek apja a lovagok rendjébe tartozott. Furnilla nagyapja, Marcius Barea kétszeres consul volt, Africa provincia helytartója, s a bátyja ugyancsak consuli méltóságra jutott. Apja, úgy tűnik, fiatalon halt meg. Anyja, Antonia Furnilla föltehetően a híres Antonius-nemzetségből származott. Tőle vette a leány a Furnilla melléknevet.

Titus, mint Suetonius mondja, akkor vált el tőle, amikor az asszony leányt szült neki. A lány apja nemzetségnevét kapta, a Flaviust, mellékneve pedig Julia lett. Néhány évvel később Titus éppen az ő születésnapján vette be Jeruzsálemet, de nem tudjuk, hányadikon. Nem ismerjük sem a válás okait, sem Furnilla további sorsát. Titus nem lépett többé újabb házasságra, bár erősen gondolkodott, hogy Berenice (Bereniké) zsidó hercegnőt, Nagy Heródes király dédunokáját feleségül vegye. Ezt azonban a senatus ellenállása miatt nem tette meg. Berenicétől nagy fájdalommal vett búcsút, csakúgy, mint az tőle.

Julia Flavia élete viszont, Titus egyetlen leányáé nagyon tragikusra fordult. Még apja uralkodása alatt, 81-ben feleségül ment közeli [79] unokatestvéréhez, Flavius Sabinushoz, aki Vespasianus testvérének a fia volt. Ugyanakkor már apja életében augusta címet kapott, amit néhány pénz-érme és felirat kibocsátása tanúsít. A nő szerencsétlenségének az volt az oka, hogy nagyon tetszett Titus testvérének, Domitianusnak, vagyis nagybátyjának. Bár nős volt, Domitianus nem titkolta a több mint családi kapcsolat szülte vágyait, főként amikor 81-ben, Titus halála után átvette az uralkodást. Bár Julia férje, Flavius Sabinus a consuli hivatalt töltötte be 82-ben, a császár hamarosan mégis halálra ítélte. Domitianus állítólag együtt élt Juliával, s ő kényszerítette magzatelhajtásra, ami a halál oka lett. 90 előtt halt meg, tehát alig valamivel több mint húsz évesen. Vespasianus szentélyében temették el a Forumon, amelynek nagyszerű oszlopai ma is állnak. A senatus besorolta az istenek közé. [80]